"Móricz 1936 őszén a Ferenc József hídon találkozik egy fiatal lánnyal, aki öngyilkosságra készül. Magához veszi, majd örökbe fogadja -megmenti az életnek és a magyar irodalomnak. A volt lelenc és lágymányosi prolilány megrázó élettörténete szolgáltatja a nyersanyagot előbb a Csibe-novellákhoz, később, 1940-ben az Árvácska című regényhez. Ennek a könyvnek - amint Móricz vallotta - „a legeslegkisebb mondata is magából a nyers életből szállott fel”. A vérlázító tények azonban túlmutatnak önmagukon: a húszas-harmincas évek fordulójának alföldi tanyavilágában kallódó kis Állami Árvácska sorsában Móricz a tisztaság és jóság kiszolgáltatottságának példázatát írja meg. Nyomor-naturalizmusba vesző dokumentumregény helyett lírai pátoszú művet alkotott, amelyet „csak égre kiáltva lehet elsikoltatni, mint a világ lelkiismeretének bűnbánó zsoltárait."
Megrázó történet. Mindenkinek el kéne olvasnia. Történet egy árva kislányról, aki más-más családokhoz kerül, és mindegyiktől a legrosszabbat kapja... Még az első család volt a legjobb, amiben nevelkedett. Az egész annyira életszerű, és imádtam a nyelvezetét, ami híven tükrözte a kislány gondolkodásmódját, és az akkori alföldi parasztok beszédét.
Totálisan, önzetlenül 5/5.
 |
| valahogy így nézhettem ki olvasás közben |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése