"Dorian gazdag és gyönyörű fiatalember, aki örökké szép és fiatal akar maradni, s ezért még a lelkét is eladná. Miután egy barátja megfesti portréját, a fiú csak azt kívánja, hogy bárcsak a képmása öregedne helyette. Ördögi kívánsága teljesül. Dorian átadja magát az élvezeteknek, a bűn útjára lép, míg egy napon szörnyű felfedezést tesz; a pincében elrejtett képmás életre kel…
Oscar Wilde egyetlen regénye az angol irodalom alapműve, korának botrányirodalma. Görbe tükörben mutatja be azt a társadalmat, amelyet elvakítanak a külsőségek, amely bármeddig képes lesüllyedni az élvezetek hajhászásáért, amelyben a felszínes szépség az élet értelme, amiért bűnt elkövetni művészet."
Mit is mondjak az egyik legkedvencebb könyvemről?
(Hozzáteszem, hogy csak a cenzúrázott változatot olvastam, viszont a filmből rá lehet jönni, a cenzúrázatlanban mi minden van még.)
Először is, ott vannak a tökéletesen kidolgozott karakterek (Dorian Gray, aki először ártatlan és semmi fogalma nincs a bűnről és társairól, aztán Henry, aki minden jó megrontója, és Basil - ó istenkém, az édes festőbácsi Basil.)
Aztán ott van maga az eszméletlenül szuper cselekmény. Meg az a sok-sok gyönyörű leírás. És a szavak, amiket Wilde használ, egész végig csavargatják az ember szívét és gondolatait.
Avagy gondolatok - a kötet tele van velük. És imádom őket.
Ez a könyv az, amit ha lehetne, kötelezővé tennék a gimnázium 11. évében; mert az elméletek bemutatásán túl nagyszerűen mutatja be a 19. század végi arisztokrata társadalmat, az akkori életszemléleteket, társasági eseményeket, szórakozást, művészetet - az akkori élet minden nemességét.
Ez a könyv az, amit tudom, hogy még nem egyszer el fogok olvasni.
Természetesen 5*/5 ;)
 |
| A filmben Doriant Ben Barnes alakítja, amiért hálaimákat szokás zengeni |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése