"Amerika keleti partvidékén egy tipikus kertvárosi házban él egy tipikusnak korántsem mondható háromgyermekes család.
A legidősebb testvér, Jesse már a „sötét oldalon” jár, a középső lány súlyos leukémiás, akinek életben maradásáért a két szülő ádáz küzdelmet vív; a húg, Anna pedig – a tudomány jóvoltából – eleve azért született, hogy genetikailag megfelelő donor legyen nővére számára. Amikor a beteg Kate körül forgó családi élet ellen lázadó tizenhárom éves Anna beperli szüleit, hogy önrendelkezési jogot nyerjen a saját teste fölött, minden megbolydul.
A lelki örvények egyre lejjebb húzzák a jogászból lett főállású anyát, a tűzoltó-mentős-amatőr csillagász apát, a kényszerűen koraérett gyereket, sőt még az Annát képviselő fiatal ügyvédet és annak elveszettnek hitt kedvesét is.
A krízishelyzetet a népszerű írónő felváltva láttatja a hét szereplő szemével, bravúrosan váltogatva az idősíkokat is. Miközben egy lebilincselő, gyors léptű regény fejezetein nevethet-zokoghat az olvasó, olyan hitelesen elevenedik meg előtte a kertvárosi otthon, a kórház, a tárgyalóterem és a tűzoltólaktanya világa, mintha dokumentumfilmet nézne.
A végkifejlet pedig majdnem akkora meglepetéseket tartogat, mint egy krimi."
A történet lebilincselő, megrázó - de mégsem sikerült elérnie, hogy együtt érezzek a szereplőkkel, és amikor kell, megsirassam őket.
Az egész helyzet eleve - persze, Kate súlyos beteg, de ettől még kellett volna foglalkozni a másik két gyerekkel is. Jesse-nek ugyanúgy voltak problémái és ugyanúgy megérdemelte volna a figyelmet. Nem csoda, hogy ilyen lázadó lett végül. Aztán Anna - Annának nem is volt gyerekkora, és az anyja nem is tekintett rá máshogy, mint egy eszközre, ami életben tarthatja a a nővérét. Anna nem volt más a szülők (sőt, az orvosok) szemében, csak vérsejtadó, csontvelőadó, épp, mi kellett - beleegyezésétől, megkérdezésétől függetlenül.
Igazából az anya karaktere volt az, akit a leginkább nem bírtam elviselni.
Aztán ott volt az ügyvéd és a gyámügyis románca, ami szerintem teljesen felesleges volt.
A végkifejletre nem számítottam, viszont igazából totál hihetetlen :'D; ez így nem hiszem, hogy valaha is megtörténhet. Bárkivel is.
A könyv 4/5-t kap tőlem; többet vártam tőle.
 |
| a hosszabb visszaemlékezéseknél, amik késleltették a tényleges sztorit |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése