"Ami a szívedet nyomja, azzal a legnehezebb megbirkózni. Apának, anyának sok a dolga, a tanárod más gyerek gondját is viseli, pajtásod sokszor csak fél füllel figyel rád. Pedig oly jó lenne elmondani valakinek, ami egyre gyűlik és szorít ott belül, az érdekes felfedezéseket, melyekért lelkendeztél, a barátságról, szerelemről kialakult gondolataidat, a felnőttek furcsaságait, a világ zavarba ejtő eseményeit s nem utolsósorban megtalálni helyedet ebben a bonyolult nagyvilágban. Jó volna néha verset írni – abban talán ki lehetne fejezni mindezt. Három svéd költőnő megpróbált azon a nyelven, amely minden gyerek sajátja, verset írni arról – ami a te szívedet is nyomja. Ezt a nyelvet kitűnően érti a fordító, Tótfalusi István, akinek nagy szerepe van a svéd gyerekversek hazai sikerében."
A kötet Britt G. Halqvist, Ingrid Sjöstrand és Siv Widerberg munkája, akik fantasztikusan jegyezték le a gyermeki gondolkodást, a világra való rácsodálkozást ezekben a költeményekben.
Nem tudom, hogy gyerekként hol olvastam ezt a könyvet, vagy az enyém volt-e, csak elhagytam valahol - mindenesetre mély nyomot hagyott bennem. Emlékszem, hányszor át-átolvastam annak idején.
A kötet nem csak gyerekeknek szól. Így, 19 évesen is találok benne fontos mondanivalókat, olyanokat, amikre csak egy gyerek tud gondolni, amit csak ő tud kimondani az sajátságos kis nyelvezetével. Minden egyes kis jelenet betekintést ad a gyerekvilágba, aminek kapuján mi már egyszer kijöttünk, de talán egy kicsit még bekukucskálhatunk.
És végül, a vers, amire legtisztábban emlékeztem gyerekkoromból:
A hajam a derekamig ér,
ha nyújtom egy kicsit.
Anya haja olyan, mint egy fiúé
- mint a fiúké volt régen.
A bátyám haja olyan, mint egy lányé
- mint a lányoké volt régen.
A nõvéremnek parókája van
- ez egy másvalakinek a haja.
Apának nincs haja.
/Ingrid Sjöstrand: A hajam a derekamig ér/
A könyv 5/5, természetesen. :)
 |
| minden újabb versnél ami rémlett gyerekkoromból :D |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése