"Levin, Malamud kétbalkezes, az ellenséges világban csetlő-botló, az életben örök vesztes, megalázott hőse, a mindig gyengének bizonyuló, de eszményeit lankadatlanul kergető moralista önmagát és élete értelmét megtalálni érkezik tanárnak a tündérszép egyetemi városkába. Újabb kudarcait és látszatsikereit, csalódásait, küszködéseit, iróniát és érzelmességet váltogatva, gúnnyal és egyszersmind mély együttérzéssel ábrázolja a szerző, az emberi lélek végtelen erőforrásainak írója. Levin nem találja meg az új életet, de amikor Pauline-nal, aki szíve alatt S. Levin gyermekét hordozza, esztendő múltán távozik a városkából, vállalva önmagát romantikátlan-romantikus szerelmükben, immár világosan látja elrendelt helyét, feladatát a világban. Új tudatossága az új élet, hogy az ember köteles vállalni a sorsát."
Levin egy 30 éves, tragikus sorsú férfi, aki változtatni akar az életén. Tervekkel, elképzelésekkel, amivel csak kell. De valahogy semmi nem sül el jól, a karrierje és a magánélete is romokban hever. De mért vállalja végül mégis ezt az egész hűhőt Pauline-nal? (ez számomra érthetetlen).
Nem volt ez rossz könyv. Szépen megragadta az érzelmeket, és imádtam a tájleírását. A sztori maga viszont kicsit lapos volt, és amikor jelentkezett választásra, azért már gondolja az olvasó, hogy úgysem fogják megválasztani.
Aztán ott voltak azok az oldalas monológok, amik néha kitöltöttek egy egész fejezetet. Az annyira nem jött be nekem.
Szóval így - eh.
A karakterek mondjuk mind jól ábrázoltak voltak, mindnek volt személyisége, pozitívumokkal és negatívumokkal egyaránt.
4/5, egyszer olvashatós, de nem marad örök élmény.
 |
| mindig ha valami megint balul sült el... |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése