Móricz: Pillangó

"Pillangó. A szép és csapodár szerető jelképe – meg a reménytelen szerelemé.

Darabos Jóska és Hitves Zsuzsika elemi erővel fellobbanó, társadalmi konvenciókkal szembeszálló szerelmének története a szerző meghatározása szerint „idill”. Móricz könnyű kézzel, napok alatt írta meg a korántsem idilli helyzetet, amelyben két felfogás áll szöges ellentétben egymással: a nagy alföldi mezőváros peremén boldogulni megtanult öregeké, és a fiataloké. Jóska és Zsuzsika szülei a már kialkudott, érvényes szokáshoz kötődnek, ők akarják megszabni a „ki kivel házasodjék” törvényét, melynek alapja az anyagi biztonság. Minden eszközzel próbálják megakadályozni a fiatalok egybekelését. Jóska és Zsuzsika a szív, a szerelem jogán a lehetséges, a vágyott világ fölépítésére törekednek. A boldogságért azonban nemcsak szüleikkel, hanem egymással, egymásért is meg kell küzdeniük."

Jól esett most ez a történet. Jól esett most nekem egy kis Móricz.

Szeretem ezt az alföldi, tájszólásos nyelvezetet, könnyen azonosulok vele, hiszen én is itt éldegélek az Alföld közepén, a puszta közepén. :D

A történet meg kellemesen lenyűgöző, szó van benne az igaz szerelemről, a családok közti viszályokról, a nélkülözésekről, a katonaságról, mindenről, amiről csak kell.

A sztorit felváltva látjuk Zsuzsika és Jóska szemszögéből látjuk, és tudjuk meg mindazt, amit egymásnak nem mertek, nem tudtak, nem akartak elmondani. Átlátunk minden pletykán és minden érzelmen.

Az egész regény olvasmányos, és gyönyörű.

5/5.

az egész történet. :)