Hemingway: Az öreg halász és a tenger

"Az író reprezentatív műve, amelyért 1954-ben Nobel-díjat kapott. Santiago, a kubai halász kissé fáradt, majdnem primitív ember. A 20. század irodalmának igazi hőse. Nyolcvannégy napi sikertelen halászat után újra tengerre száll, s valóban sikerül elfognia egy óriási marlint. Három napig küszködik vele a tengeren, de a cápák megfosztják zsákmányától, s nem visz haza mást a kikötőbe, csak a nagy hal csontvázát. A regény az emberi bátorság, helytállás és akaraterő himnusza. „Az embert el lehet pusztítani, de legyőzni nem lehet” – mondja Santiago. Kevés felemelőbb igazságot mondtak még ki az emberről. Hemingway varázsos, az élőbeszédre emlékeztető stílusa drámai feszültségeket teremt a műben."

Nem volt rossz könyv, de nekem nem különösebben tetszett. Az is lehet, hogy egy kicsit még fel kel nőnöm hozzá :). Viszont a könyvnek tényleg van egy sajátos hangulata, amit meg lehet szeretni. Az olvasó szinte érzi a tenger illatát, és minden olyan pontosan van leírva, hogy magam is megijedtem a cápáktól... talán jobban, mint az öreg halász.

Ami zavart egy kicsit, az a könyv vége volt. Nagyon semmilyen lezárást kapott a mű. De ez csak az én személyes véleményem. :)

Hemingwaynek most 4/5-t adok.

amikor jöttek a cápák

Móricz Zsigmond - Árvácska

"Móricz 1936 őszén a Ferenc József hídon találkozik egy fiatal lánnyal, aki öngyilkosságra készül. Magához veszi, majd örökbe fogadja -megmenti az életnek és a magyar irodalomnak. A volt lelenc és lágymányosi prolilány megrázó élettörténete szolgáltatja a nyersanyagot előbb a Csibe-novellákhoz, később, 1940-ben az Árvácska című regényhez. Ennek a könyvnek - amint Móricz vallotta - „a legeslegkisebb mondata is magából a nyers életből szállott fel”. A vérlázító tények azonban túlmutatnak önmagukon: a húszas-harmincas évek fordulójának alföldi tanyavilágában kallódó kis Állami Árvácska sorsában Móricz a tisztaság és jóság kiszolgáltatottságának példázatát írja meg. Nyomor-naturalizmusba vesző dokumentumregény helyett lírai pátoszú művet alkotott, amelyet „csak égre kiáltva lehet elsikoltatni, mint a világ lelkiismeretének bűnbánó zsoltárait."

Megrázó történet. Mindenkinek el kéne olvasnia. Történet egy árva kislányról, aki más-más családokhoz kerül, és mindegyiktől a legrosszabbat kapja... Még az első család volt a legjobb, amiben nevelkedett. Az egész annyira életszerű, és imádtam a nyelvezetét, ami híven tükrözte a kislány gondolkodásmódját, és az akkori alföldi parasztok beszédét. 

Totálisan, önzetlenül 5/5. 

valahogy így nézhettem ki olvasás közben

Mary Shelley - Frankenstein

"A nagyravágyó ifjú "tudós" Frankenstein képes megalkotni és életre kelteni egy emberi lényt - de tébolyult aggyal csak a tudományos feladatra gondol, s formájában egy szörnyet alkotott... Eltaszítja magától alkotását, aki nem ismervén saját iszonyúságát telve emberi érzésekkel szeretetre, és társra vágyik, de minden jó szándékáért kegyetlenséggel fizetnek az emberek. Indokolt-e hogy ezek után minden dühe és bosszúja alkotója ellen irányul? Szánjuk-e a halálra üldözött Frankensteint, vagy a szörny minden bűne szálljon az ő fejére?

Az olvasó nem horrorregényt tart kezében, hanem elgondolkoztató, rendkívül szép szavú elbeszélést."

A könyv gyönyörűen van megírva, a kedvenceim a tökéletes tájleírásai. A karaktereket is nagyon szeretem, és teljesen együtt tudtam érezni a főhőssel, majd magával a teremtménnyel is. A történet maga érdekes és hihető; az olvasó együtt szomorkodik Victorral és együtt izgulja végig a történetet a Frankensteint hallgat kapitánnyal.

A könyv 5/5, nagyon örülök, hogy elolvastam. :))

(mert ő alakítja a Once Upon a Time-béli Frankensteint, és egyszerűen imádom.)

Welcome!

Halihó!!

Ezennel ünnepélyesen nyitok egy blogot, amiben az általam olvasott könyveket értékelem, számon tartom. 

Mindegyikhez próbálok majd egy-egy gifet is hozzáfűzni ;).

Jó olvasgatást, jó időtöltést. :))