"Egy fiatal magyar tudós XVII. századi misztikusok után kutat a British Museum könyvtárában. Earl of Gwynedd, a Pendragon család feje meghívja várába, és Mrs. Eileen St. Claire, egy csodálatos fiatal nő, titokzatos gyűrűt küld az Earlnek az ifjú tudóssal.
Így kezdődik Szerb Antal egyedülállóan izgalmas, nagyszerű szatirikus detektívregénye, amely a legendákkal teli, varázsos walesi tájra viszi el az olvasót, ahol a képzelet szülte kísértetvilág a kor valóságos kísérteteivel ütközik össze egy hatalmas örökségért folyó izgalmas hajsza keretében."
Ez a könyv nagyon tetszett színessége miatt, és mert ennyi mindent bele tudott úgy zsúfolni 276 oldalba, hogy az mégse legyen sok. Voltak itt mindenféle családi rejtélyek, a Rózsakeresztesek titkai, ki kinek a kije és hogyan és miért... És ott voltak a rengeteg kis szép metafora a tájról, ezek is csak úgy beletűzdelve, hogy szép legyen. A szereplők közül Osborne az, akit nagyon megkedveltem, meg talán Lene. Eileennek már a sztori elején nem láttam nagy esélyét hogy majd a kedvencem lesz...
Mégis a legjobban talán azok a kis humor-szösszenetek, bekezdések, hasonlatok tetszettek, amik még az ilyen misztikus hangulatban is megmosolyogtattak.
Az egyik ilyen például: "Mentem, "bizonytalan fényén a holdnak", ahogy Vergilius mondja, és átéltem a "bizonytalan" jelző nagyszerűségét." :DD
A könyv 5/5 nálam. :D
 |
| a Rózsakeresztesek sztorija, meg a Pendragonok családfája néhol elég bonyolult volt... |
