Bernhard Schlink: A felolvasó

"Egy kamasz fiú és egy nála jóval idősebb asszony furcsa szerelmének és elválásának története szolgál keretül ahhoz, hogy a regény hőse szembenézzen a náci múlttal, amely voltaképpen nem is az övé, hanem szülei nemzedékéé. Ez a soha ki nem hevert szerelem, Hanna évekkel később feltáruló múltja döbbenti rá Michaelt arra, hogy a jelen nincs múlt nélkül, felejteni nem lehet, feldolgozni sem – talán megérteni. 

A felolvasó az elmúlt évek egyik legnagyobb német könyvsikere volt. 1995-ös kiadása után tizenhárom országban jelent meg, nagy visszhangot váltva ki. A siker oka minden bizonnyal abban rejlik, hogy újraértelmezi a kollektív és egyéni bűn és bűnhődés kérdését a ma ötvenéves generáció szemszögéből."

Ez a könyv több fontos dologra is rámutat. Hogy egy fiatalkori viszony mennyi befolyással lehet az életre, hogy honnan kezdődik a felelősség és a bűn, hogy meg tudunk e valakit igazán ismerni, hogy egy nem is olyan régi tragédia mennyire beleivódik a jelenbe.

Nagyon elnyerte a történet a tetszésemet azzal, hogy ennyi témát foglalkoztat egyszerre, úgy, hogy az ne tűnjön soknak - pedofilizmus, holokauszt, analfabétizmus, satöbbi. 

Úgy tudom, a könyvből készült filmben a főszerepet Ralph Fiennes játssza, szóval rátettem a megnézendő filmek listájára. :D

Teljesen belemarkolt a lelkembe, és miután jól megcsavargatta, csak 5/5-t tudok adni neki, :)

amikor Hanna először rámozdult Michaelre...

Malamud: Új élet

"Levin, Malamud kétbalkezes, az ellenséges világban csetlő-botló, az életben örök vesztes, megalázott hőse, a mindig gyengének bizonyuló, de eszményeit lankadatlanul kergető moralista önmagát és élete értelmét megtalálni érkezik tanárnak a tündérszép egyetemi városkába. Újabb kudarcait és látszatsikereit, csalódásait, küszködéseit, iróniát és érzelmességet váltogatva, gúnnyal és egyszersmind mély együttérzéssel ábrázolja a szerző, az emberi lélek végtelen erőforrásainak írója. Levin nem találja meg az új életet, de amikor Pauline-nal, aki szíve alatt S. Levin gyermekét hordozza, esztendő múltán távozik a városkából, vállalva önmagát romantikátlan-romantikus szerelmükben, immár világosan látja elrendelt helyét, feladatát a világban. Új tudatossága az új élet, hogy az ember köteles vállalni a sorsát."

Levin egy 30 éves, tragikus sorsú férfi, aki változtatni akar az életén. Tervekkel, elképzelésekkel, amivel csak kell. De valahogy semmi nem sül el jól, a karrierje és a magánélete is romokban hever. De mért vállalja végül mégis ezt az egész hűhőt Pauline-nal? (ez számomra érthetetlen).

Nem volt ez rossz könyv. Szépen megragadta az érzelmeket, és imádtam a tájleírását. A sztori maga viszont kicsit lapos volt, és amikor jelentkezett választásra, azért már gondolja az olvasó, hogy úgysem fogják megválasztani. 

Aztán ott voltak azok az oldalas monológok, amik néha kitöltöttek egy egész fejezetet. Az annyira nem jött be nekem.

Szóval így - eh. 

A karakterek mondjuk mind jól ábrázoltak voltak, mindnek volt személyisége, pozitívumokkal és negatívumokkal egyaránt.

4/5, egyszer olvashatós, de nem marad örök élmény.

mindig ha valami megint balul sült el...

Móricz: Pillangó

"Pillangó. A szép és csapodár szerető jelképe – meg a reménytelen szerelemé.

Darabos Jóska és Hitves Zsuzsika elemi erővel fellobbanó, társadalmi konvenciókkal szembeszálló szerelmének története a szerző meghatározása szerint „idill”. Móricz könnyű kézzel, napok alatt írta meg a korántsem idilli helyzetet, amelyben két felfogás áll szöges ellentétben egymással: a nagy alföldi mezőváros peremén boldogulni megtanult öregeké, és a fiataloké. Jóska és Zsuzsika szülei a már kialkudott, érvényes szokáshoz kötődnek, ők akarják megszabni a „ki kivel házasodjék” törvényét, melynek alapja az anyagi biztonság. Minden eszközzel próbálják megakadályozni a fiatalok egybekelését. Jóska és Zsuzsika a szív, a szerelem jogán a lehetséges, a vágyott világ fölépítésére törekednek. A boldogságért azonban nemcsak szüleikkel, hanem egymással, egymásért is meg kell küzdeniük."

Jól esett most ez a történet. Jól esett most nekem egy kis Móricz.

Szeretem ezt az alföldi, tájszólásos nyelvezetet, könnyen azonosulok vele, hiszen én is itt éldegélek az Alföld közepén, a puszta közepén. :D

A történet meg kellemesen lenyűgöző, szó van benne az igaz szerelemről, a családok közti viszályokról, a nélkülözésekről, a katonaságról, mindenről, amiről csak kell.

A sztorit felváltva látjuk Zsuzsika és Jóska szemszögéből látjuk, és tudjuk meg mindazt, amit egymásnak nem mertek, nem tudtak, nem akartak elmondani. Átlátunk minden pletykán és minden érzelmen.

Az egész regény olvasmányos, és gyönyörű.

5/5.

az egész történet. :)

Shakespeare: Szentivánéji álom

"A csaknem két évszázados belső fejlődés után a 16. században csodálatos pompában felvirágzó angol reneszánsz színműirodalom egyik legszebb darabja a Szentivánéji álom, amely a klasszikus mitológia, a néphit, a vallás, a polgári gondolkodás, s lényegében az érlelődő új filozófia naiv elemeit forrasztja csodálatos egységbe egy naivul groteszk tündérjáték keretében. Ez a darab is – a színreállítás mindenkori igényeinek megfelelően – számtalan értelmezésben ismert. Nálunk Arany János fordítása számít „klasszikusnak” – a könyv ezt a fordítást közli. Shakespeare e korai komédiája 1594-96 táján íródott, valószínűleg egy főúri esküvő alkalmából tartott előadásra. Erről szól maga a darab is, a szerelemről, a házasságról, a szenvedélyről, az akadályok legyőzéséről. A Szentivánéj egyetlen hatalmas nászéjszaka. A „váltott gyermek”, az a bájos apród, akin kitör a háborúság a tündérkirály és tündérkirálynő között, noha maga nem jelenik meg a színen, minden kergetőző, űzekedő szerelmesnek jelképe lehet. Hiszen mindenki váltott gyermek itt, s szüntelen váltakozásban gerjednek egyért s taszítják el a másikat, hogy Puck gonosz varázslatára minden megforduljon, majd jótékony varázslatára az éj végére valahogy minden mégis összerendeződjék."

Régóta nem olvastam drámát, így kicsit nehéz volt eleinte alkalmazkodnom a nyelvezetéhez. De amint ez megtörtént, máris sokkal jobban szórakoztam közben, és arra gondoltam, hogy ezt egyszer mindenképpen meg kell néznem színházban is.

Bár a két férfi és a két női karakter között nem sok különbséget láttam, mégis elbűvöltek. Azért a kedvenc karakterem Puck volt, a kis csintalan. :D

Ami zavart, illetve fura volt, hogy a mű elején úgy volt, hogy ha Hermia nem Demetriushoz megy hozzá, akkor meg is ölhetik... aztán amikor az említett férfi már Helénába volt szerelmes, akkor az egészet semmisnek tekintették... wtf? Ha a lányt rá kell kényszeríteni egy házasságra, akkor a férfit miért nem? >.> Valamint, a kézművesek előadása alatt ott szidta a király meg a többiek... pedig azok az emberek tiszta jószívből írtak egy drámát és adták elő, még akkor is, ha nem volt a legjobb előadás.

De ezenkívül nagyon tetszett, a hangulata varázslatos volt, mintha én is ott lettem volna a kis erdőben, a tündérek fényénél.

5/5 ;).

Puck, amikor mást varázsolt el

Svéd költőnők: Ami a szívedet nyomja

 "Ami a szívedet nyomja, azzal a legnehezebb megbirkózni. Apának, anyának sok a dolga, a tanárod más gyerek gondját is viseli, pajtásod sokszor csak fél füllel figyel rád. Pedig oly jó lenne elmondani valakinek, ami egyre gyűlik és szorít ott belül, az érdekes felfedezéseket, melyekért lelkendeztél, a barátságról, szerelemről kialakult gondolataidat, a felnőttek furcsaságait, a világ zavarba ejtő eseményeit s nem utolsósorban megtalálni helyedet ebben a bonyolult nagyvilágban. Jó volna néha verset írni – abban talán ki lehetne fejezni mindezt. Három svéd költőnő megpróbált azon a nyelven, amely minden gyerek sajátja, verset írni arról – ami a te szívedet is nyomja. Ezt a nyelvet kitűnően érti a fordító, Tótfalusi István, akinek nagy szerepe van a svéd gyerekversek hazai sikerében."

A kötet Britt G. Halqvist, Ingrid Sjöstrand és Siv Widerberg munkája, akik fantasztikusan jegyezték le a gyermeki gondolkodást, a világra való rácsodálkozást ezekben a költeményekben.

Nem tudom, hogy gyerekként hol olvastam ezt a könyvet, vagy az enyém volt-e, csak elhagytam valahol - mindenesetre mély nyomot hagyott bennem. Emlékszem, hányszor át-átolvastam annak idején.

A kötet nem csak gyerekeknek szól. Így, 19 évesen is találok benne fontos mondanivalókat, olyanokat, amikre csak egy gyerek tud gondolni, amit csak ő tud kimondani az sajátságos kis nyelvezetével. Minden egyes kis jelenet betekintést ad a gyerekvilágba, aminek kapuján mi már egyszer kijöttünk, de talán egy kicsit még bekukucskálhatunk.

És végül, a vers, amire legtisztábban emlékeztem gyerekkoromból:

A hajam a derekamig ér,

ha nyújtom egy kicsit.

Anya haja olyan, mint egy fiúé

 - mint a fiúké volt régen.

A bátyám haja olyan, mint egy lányé

 - mint a lányoké volt régen.

A nõvéremnek parókája van

 - ez egy másvalakinek a haja.

Apának nincs haja.

/Ingrid Sjöstrand: A hajam a derekamig ér/

A könyv 5/5, természetesen. :)

minden újabb versnél ami rémlett gyerekkoromból :D

Jodi Picoult: A nővérem húga

"Amerika keleti partvidékén egy tipikus kertvárosi házban él egy tipikusnak korántsem mondható háromgyermekes család. 

A legidősebb testvér, Jesse már a „sötét oldalon” jár, a középső lány súlyos leukémiás, akinek életben maradásáért a két szülő ádáz küzdelmet vív; a húg, Anna pedig – a tudomány jóvoltából – eleve azért született, hogy genetikailag megfelelő donor legyen nővére számára. Amikor a beteg Kate körül forgó családi élet ellen lázadó tizenhárom éves Anna beperli szüleit, hogy önrendelkezési jogot nyerjen a saját teste fölött, minden megbolydul. 

A lelki örvények egyre lejjebb húzzák a jogászból lett főállású anyát, a tűzoltó-mentős-amatőr csillagász apát, a kényszerűen koraérett gyereket, sőt még az Annát képviselő fiatal ügyvédet és annak elveszettnek hitt kedvesét is. 

A krízishelyzetet a népszerű írónő felváltva láttatja a hét szereplő szemével, bravúrosan váltogatva az idősíkokat is. Miközben egy lebilincselő, gyors léptű regény fejezetein nevethet-zokoghat az olvasó, olyan hitelesen elevenedik meg előtte a kertvárosi otthon, a kórház, a tárgyalóterem és a tűzoltólaktanya világa, mintha dokumentumfilmet nézne. 

A végkifejlet pedig majdnem akkora meglepetéseket tartogat, mint egy krimi."

A történet lebilincselő, megrázó - de mégsem sikerült elérnie, hogy együtt érezzek a szereplőkkel, és amikor kell, megsirassam őket.

Az egész helyzet eleve - persze, Kate súlyos beteg, de ettől még kellett volna foglalkozni a másik két gyerekkel is. Jesse-nek ugyanúgy voltak problémái és ugyanúgy megérdemelte volna a figyelmet. Nem csoda, hogy ilyen lázadó lett végül. Aztán Anna - Annának nem is volt gyerekkora, és az anyja nem is tekintett rá máshogy, mint egy eszközre, ami életben tarthatja a a nővérét. Anna nem volt más a szülők (sőt, az orvosok) szemében, csak vérsejtadó, csontvelőadó, épp, mi kellett - beleegyezésétől, megkérdezésétől függetlenül.

Igazából az anya karaktere volt az, akit a leginkább nem bírtam elviselni.

Aztán ott volt az ügyvéd és a gyámügyis románca, ami szerintem teljesen felesleges volt.

A végkifejletre nem számítottam, viszont igazából totál hihetetlen :'D; ez így nem hiszem, hogy valaha is megtörténhet. Bárkivel is.

A könyv 4/5-t kap tőlem; többet vártam tőle.

a hosszabb visszaemlékezéseknél, amik késleltették a tényleges sztorit