2015. július 4., szombat

Charlotte Brontë: Jane Eyre

"A regény vadromantikus cselekménye, érzelmessége révén nagy sikert aratott. Címszereplője koldusszegény árvalány, akit egy komisz nagynéni nevel, majd beadja a lowoodi árvaházba. Jane tanítói oklevelet szerezve egy gazdag birtokos, Rochester házában lesz nevelőnő. A bonyodalmak viszont főként ezután kezdődnek…A bátor és tiszta, önmagához és szerelméhez mindig hű Jane vezeti el a XIX. század Angliájának világába az olvasót, aki az ő tisztán látó szemével figyelheti a kastélyok színesen kavargó társasági életét és a színes kavargás mögött megbúvó könyörtelen önzést."

Gyönyörű cselekmény, gyönyörű írásmód, gyönyörűen ábrázolt karakterek és tájak.

Még nem jártam a 100. oldalnál sem, amikor már azt kérdezgettem magamtól: "hol volt ez a történet eddig az életemből, miért nem éreztem a hiányát?"

A fordulatos eseménysorozat, a szerethető főhősnő (kihangsúlyozva, hogy csúnya - máris közelebb hozza őt az olvasó szívéhez), más szereplők - jellemeik szépségével és hibájával együtt mind-mind belesereglettek a szívem közepébe, és azt hiszem, sok év múlva sem fognak tovább mozdulni onnan.

Ami Mr. Rochestert illeti: nem az én típusom, de kétségkívül szerethető férfi, sokkal inkább kedvelhető, mint a hideg szívű lelkész.

Egyszerűen imádtam az egészet.

5/5.

ez zajlott le bennem a könyv végén

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése